⌘⌘ ↓↓↓↓↓↓↓↓↓↓ . ⌘⌘ https://moviebemka.com/id-7655.htm https://moviebemka.com/id-7655.htm?utm_source=form_run ⌘⌘ ✪✪✪✪✪✪✪✪✪✪ Hungary year 2019 audience score 420 Vote Duration 83Min Genres Drama. UTOLSÓ ÚJRATERVEZÉS Újratervezés hallhatjuk nagyon sokszor ha eltévedtünk,vagy letértünk utunkról. A technika átvette felelősségünk mindenkor ránk szól a gép, ha eltévelygünk. Könnyű neki, mert az ő agya tárolja, és azt is tudja ilyenkor mi a dolga. Mi emberek terveztük e csodás gépet, de nem gondoltuk, hogy felülmúl bennünket. Az életünkben hányszor újratervezünk mégis nagyon sokszor, a rossz úton megyünk. Nagy árat fizetünk balgaságainkért elvesztjük emberségünket, hatalomért. Egyszer majd túlkésőn, csak azt vesszük észre elérkezett a gyarló életünk vége. Újra terveznénk, de az akku lemerült, rosszul tervezett utunk kátyúba került. A szívünket tölteni, sajnos nem lehet, rossz útvonalunk felemésztett bennünket. Utunk véget ért, álmaink mind elfogytak, de kívánjunk jó utat  az utódoknak. Pres l'un de l'autre... Aqueles que ficaram sinopse. Aqueles que ficaram filme hungria. While many holocaust survivors openly express rage and uncontrolled bitterness towards their persecutors, other survivors display only an emotional deadness and a pervasive feeling of being alone and scared. In the movie "Fateless, Gyuri, a young man sent to Buchenwald, moves from a childlike innocence to world-weariness in the span of one year. When he comes home, he feels more alone than he did at the camp and even expresses a sort of homesickness for the camaraderie he felt. As a disfigured Holocaust survivor in Christian Petzold's "Phoenix, Nina Hoss' shattered look, repressed emotions, and shaky voice feel so natural that her gradual awakening to life epitomizes a Phoenix rising from the ashes. Hungary's entry for Best International Feature Film at the 2019 Academy Awards, Barnabás Tóth's ( Camembert Rose" Those Who Remained (Akik maradtak) asks us to rethink our idea of what liberation meant to those just released from the camps. Based on the 2004 novel of the same name by Zsuzsa F. Varkonyi and set in Budapest between 1948 and 1953, the suffering of the Holocaust years are deeply etched on the face of Doctor Aládar (Aldo) Körner (Károly Hajduk, One Day. a slender, gaunt man of about forty who is going through the motions of his Ob-Gyn practice at a Budapest hospital, but the look in his eyes cannot hide the trauma of his wife's death and that of his two young boys. Coming from the Israelite Community Orphanage, Klára (Abigél Szõke, X - The eXploited. a mature-looking 16-year-old girl, sees Dr. Körner, for a gynecological exam to find out why her puberty has come so late. At first, angry, fearful, and wound into a tight knot, when she reaches out and suddenly embraces the doctor, it is clear that she is seeking more than an exam but a respite from her desperate loneliness. Outspoken in her disdain for her classmates at school and her great-aunt Olgi (Mari Nagy, Budapest Noir" with whom she lives, Klára only begins to reveal her repressed humanity when Aldo responds to her like a fellow human being in pain, not a wounded animal. Bringing the film to life with her tremendously affecting performance, Szõke refuses to return to Olgi even though she loves her and wants her to be happy. Instead, she moves in with Aldo who acts as a foster father, sharing custody with her aunt. He makes the rules, however, and is strict about physical contact, especially when she crawls into bed with him at night. Gradually, both open up though to each other. They talk about God, her parents, the sister she feels guilty about not being able to save from death, and, in a tender scene, he shares with her his photo album from before the war. Though Aldo strictly adheres to the rules of propriety, their developing relationship raises some eyebrows, and the interest of Soviet operatives. Amidst talk of a Soviet crackdown on personal freedoms, Aldo and Klára do their best to be discreet, but it does not prevent others from gossiping. In one instance, after being seen in a park laying her head on Aldo's lap, Klára is defiant when interrogated by a Communist official. Similarly, Pista (Andor Lukáts, The Whiskey Bandit. Aldo's colleague at work, says that people have disappeared during the night and tells him that he has joined the Communist Party and has been asked to inform on him. Those Who Remained is an intimate look at two damaged souls who have been bruised and shaken by life but are now ready to begin the reconstruction of their life, a process which will, in Percy Bysshe Shelley's phrase "lift the veil from the hidden beauty of the world." Knowing that any expression of the love they feel for each other will push the boundaries of what is considered acceptable, both realize that their protestations of innocence will not be enough to keep them safe, and that they must now reach out to others, bringing solace and joy in a world in dire need of both. Nagyon jó film mindenkinek ajánlom 👍. Aqueles que ficaram oscar. Critica do filme aqueles que ficaram. Ez a kurva hegedu, hangulatot fokozna de csak elszarja. Ez a remenytelen szerelem tortenet pedig annyira nem romantikus inkabb mentalisan beteg. Semmitmondo, unalmas egy film, a francokat sem erdeklo angol birodalom nyomorarol... Hannah ❤. Aqueles que ficaram cinema. A lyrical story of the healing power of love in the midst of national conflict, lost and trauma. Those Who Remained reveals the healing process of Holocaust survivors through the eyes of a young girl in post-World War II Hungary. Original title: Akik maradtak Director: Barnabás Tóth Shown at 30th Donald M. Ephraim Palm Beach Jewish Film Festival - 2020 Atlanta Jewish Film Festival - 2020 Atlanta Jewish Film Festival - 2020 Baltimore Jewish Film Festival - 2020 Barshop JCC Jewish Film Festival - 2020 Boston Jewish Film Festival - 2019 Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál - 2019 Charlotte Jewish Film Festival - 2020 Cincinnati Jewish & Israeli Film Festival - 2019 Cleveland Jewish Film Festival - 2019 Davie Jewish Film Festival - 2019 Denver Jewish Film Festival - 2020 Gershman Philadelphia Jewish Film Festival - 2019 Greater Phoenix Jewish Film Festival - 2020 Miami Jewish Film Festival - 2020 Milwaukee Jewish Film Festival - 2019 New York Jewish Film Festival - 2020 Rutgers Jewish Film Festival - 2019 Sacramento Jewish Film Festival - 2020 San Diego Jewish Film Festival - 2020 Virginia Festival of Jewish Film - 2020. Ha bárkinek baja van ezzel a fantasztikus, vicces, érzelmekkel teli és fontos mondanivalóval bíró filmmel, NE nézze meg. Ennyi emberek. Megint egy libsi szar😍😍 Ah, úgy vártam már😍 (pun intended. Lesz máskor ilyen közös mozizás - ha nem is ennyire menőke, de megyünk 😎. Aqueles que ficaram filme completo. Aqueles que ficaram 2019. Aqueles que ficaram filmow. Aqueles que ficaram netflix. Múltkör 4:20-kor hazafelé felszálltam a buszra, és észrevettem, hogy a csukló mögött, a négyes üléseknél még van egy hely. Három kékeszöldlila hajú hímpasas ült ott. Nem szóltam semmit, csak bedugtam egy egyik fülem a hetszettemmel, felvettem a hangerőt 120%-ra, ahogy már van basszus és a férfiak csinálják. Na szóval, szólt lendületesen a szebb jövő felé a Kárpátia és arra lettem figyelmes, hogy az egyik dzsenderfojjékony feminácista kipöckölgeti a hettszettem a fejemből. Gondoltam, hogy biztos véletlen volt, de amikor már másodszor csinálta ezt, szépen megkértem, hogy fejesze abba, mer' nem akarom, hogy ezt csinálja. 1 perc sem telt el és megint kiütötte és azt mondta, hogy az ilyen hazaáruló laposférgeknek ki kellene takarodni az országból. Nagyon dühös lettem ott. Hogy mondhat ilyet? Én nem is mondtam neki semmit, mert a többi társa is nagyon furán nézett rám, inkább felálltam és kapaszkodtam a csőbe. Ekkor felálltak ketten, akik csak szemben ültek addig és nevettek. Mondtam nekik, hogy én nem akarok verekedni. Éppen szálltak fel a buszra emberek a buszra, és leállították őket, de ők csak annyit mondtak, mármint a feminácik, hogy ők nem akarnak balhét, csak elvettem tőlük a cigijüket az átszállós buszra a tapelágon. Mondtam nekik, hogy ilyen nem történt. Ott maradtak a végállomásig a rendőrök. A következő amire emlékszem, hogy a buszsofőr felébreszt a vállam rángatásával és azt mondja, hogy ő nem hívja a rendőröket, de mondjam már meg mitől folyik a nyálam a buszülésre, mert akkor könnyebb lesz lemosni és a járdán találtam 500 forintot, nagyon jó nap volt. De s'approcher trop. Aqueles que ficaram online. Gyönyörü,megsirattam. Nekem tetszett, még ha sok nézőnek nem is. Engem szórakoztatott egész végig. Nem volt unalmas számomra. Aqueles que ficaram adorocinema. OMG i loveeee itttttttt. Megyek ám baratnommel megnezni. Haláltáborozás nélkül mit érne egy film? Az alkotok tudtak hogy ez kell az Oscar-hoz. Jolly Joker-rel ime a nyertes film. Valaki tudja 1:23 -tol a zenét?❤️. Aqueles que ficaram imdb. Egyszerűen csodálatos. A halvány sivatagi hold egészen elvakított, így megbotlottam. Térdre estem és ösztönösen magam elé kaptam a kezeimet. A hirtelen belém nyillalló fájdalom hirtelen emlékeztetett, hogy rosszul tettem és hátra kellett feszítenem a törzsemet, hogy ne teljen meg a szám homokkal. - Újra a Külvidéken. Sosem múlik a bája, ugye főnök? Valószínűleg árnyékot kellene keresnünk és össze is varrhatnánk téged, a börtönbeli csetepaté után. ″ - Ne is említsd, Morte! - De gondolsz rá. Nekem az is elég! - Vigyorgott Morte. Pár percbe tellett csak ellátni engem. Anna tartotta a karjaimat, amíg Kegyből-Kiesett összevarrta a a sebeimet. Nem kellett sok: a természetellenes gyógyulásom révén már össze is forrtak a széttört csontok, erek és izmok már szinte épen mozogtak. Utolsónak az idegek húzódtak be a végtagjaimba, idővel az ujjaim akaratlan rángásokkal jelezték, hogy hamarosan mozgathatom őket. Ez nem azt jelentette, hogy közben nem fájt mint a kilenc pokol. Anna vette észre először. - Ajaj, mi az ott a láthatáron? - Morogta, egy távoli porcsíkra mutatva. - Homokvihar? - Mormogtam. Nem igazán hihető, a levegőben még mindig száraz hőség rezgett, szélnek nyomát sem éreztem… nehezen hihető, hogy vihar közeledik. - Izé, főnök? Tudnod kell valamit a Külvidék itteni lakóiról. Mindig éhesek. A börtönben szerzett sebeim még mindig nem gyógyultak be, a varázslataimat elhasználtam, egy kiadós alvás kellett volna, hogy ismét használhassam a Művészetet. Kemény, mint egy frissen köpült kocka vaj. Ekkor a legmegbízhatóbb harci stratégiához folyamodtunk, amit pont ezekre a helyzetekre tartogattunk. - Futás! A félelem olyan erőtartalékokat mozgósít benned, amiről sohasem hitted, hogy ott lapul valahol, de így is cukorkaként nyeltük a gyógyító bűvszereket, hogy ne merüljünk ki. A Külvidék szörnyei hordákban üldöztek minket, sáskarajszerű, vérre szomjazó agyarú karcsú ragadozók – Morte szerint grilligek – közé fülsüketítő hangon tülkölő behemótok vegyültek – Morte gronknak nevezte őket – láthatóan készen arra, hogy porrá morzsolják a csontjainkat, hogy hozzáférjenek a velőhöz. Az üldözők leggyorsabbikának mégis hatalmas tüskékkel ékes lovak bizonyultak, amik esztelen rohammal igyekeztek legázolni minket. Morte sohmeinekként azonosította őket. De hála a bőségesen alkalmazott gyógyító bűvszereknek, mindegyikükkel bírtuk a versenyt és lassacskán lemaradtak az üldözők, mint ahogy egy olvadó jégtábláról idővel darabok töredeznek le. Végül valamilyen hatalmas lény óriási csontvázának a tövében rogytunk le. Anna gyakorlatilag összeesett, zihálva lélegzett. Dak'kon egyszerűen leült, még Kegyből-Kiesett is láthatóan elvesztette szokásos királynői tartását. Én vér ízét éreztem a számban, mintha felsebezte volna a tüdőmet a menekülés közben belélegzett durva homok. Akárhogyan került is ide a gigantikus csontváz, távol tartotta tőlünk az üldöző tömeget. A koponya tövében egy kőkör szolgált tűzhelyként, egy réz bogrács lógott egy állványról az előre bekészített szén fölött. Néhány koponyát és cserépedényt is elhelyezett ott valaki, láthatóan nagy műgonddal, de nem fenyegetően, hanem… otthonosan. Kifújtuk magunkat, hogy kicsit kigyúrhassuk a görcsöt az izmainkból. Nem bíztam az első benyomásokban: ha harc vár minket odabent, nem pihenhettünk csak úgy és várhattuk, hogy ránk találjon. A szekér szélességű bejáratot a koponya halántékcsontjába vágták, ami így egyenesen egy lépcsősorban folytatódott, ami lefelé kanyargott a koponyaüreg belső falán. A nagy méretű csarnokot kupolaként borította a koponyatető, odabenn a padló kőnek is beillő szilárdra döngölt földből állt. A levegőt teljesen betöltötte a keserű gyógyfüvek fanyar füstje és a kibelezett, parázson száradó pokoli férgek mósuszillata. Megérkeztünk Villásnyelvű Fjull otthonába, de nem igazán örült az érkezésünknek. Megtört ördögnek látszott, egyetlen viharvert szárnnyal és hegekkel teli. Vicsorgó fogai mögül feltörő hangja mérgesnek, nyersnek és kétségbeesettnek hangzott. - Egy démon az otthonomban! - Sziszegett Kegyből-Kiesettre. - Minden megaláztatás tetejébe még ez is! Miért nem hívod meg ide az egész mocskos fajtádat? Mérföldekről megérzem a démonszagot. Legalább mutass némi tiszteletet az otthonom iránt! Nem tudnád valami savas permetezővel vagy füstölővel elnyomni az illatodat? Sohasem szellőztetem ki innen ezt a bűzt, mindenhonnan a síkokról idevonzza az ördögöket. - Szeretem az illatát. Nagyon finom. - Kotyogta közbe Morte. - És nem csak egy akármilyen démon, hanem egy démonszajha trappolt be az otthonomba… ennél rosszabbra már nem fordulhat ez a nap! Gyertek be! Gyertek be! Kérlek, az én házam a ti házatok is. - Kétségbeesetten intett a kezével. - miért nem hívjátok meg ide hozzám a többi hárpiát is a Mélységből, hogy azzal kínozzatok? - Üdvözöllek Pokoli Ügyvéd Villásnyelvű – Bólintott Kegyből-Kiesett egy takaros meghajlással. - fontolóra veszem a javaslatodat. - Meg akartok ölni? Kínozni? Ha ebben sántikáltok, figyelmeztetlek, hogy még komoly hatalom fölött rendelkezek. Felvontam a szemöldökömet. Találkoztam már gonosz, kegyetlen és ravasz ördögökkel is. De még sohasem hallottam ilyen keserűről eddig. - Nem azért jöttem, hogy megöljelek. - Eh! Majd meglátjuk, majd meglátjuk! Ha nem akarsz megölni, vagy fájdalmat okozni, akkor attól félek a kínzás finomabb jellegű… a legrosszabb ind közül. - Egy barátom azt mondta, hogy kötelességed adakozni. Csak válaszokat szeretnék néhány kérdésemre... ″ - Eh! Kezdd a mondókádat! - Hol található ez a hely? - A Külvidék egyik régi robbantott kráterében, ami az életem ürességét tükrözi. Eh! Kevés az igényem. A csontváz csontvelője ellát élelemmel és a benne rekedt energiák megvédenek a jóslással próbálkozó bolondoktól, így senki sem találhat rám… bár a jelek szerint bizonyos idióták mégis idevetődnek valahogyan. - Mi ez a lény? - Ez itt Ul-Gorisz csontváza, a gorisztrók ősatyjáé. Ezek a lények élő, medveszerű ostromgépek, a káosz kérlelhetetlen pusztító erői. Gyakorlatilag megállíthatatlanok, szinte minden varázslatnak ellenállnak… és Ul-Gorisz csontjai még holtában is elég bűbájosságot árasztanak magukból, hogy megakadályozzanak minden fürkészőmágiát, így életben tartva szánalmas testemet még néhány kétségbeesett éven át. - Tulajdonképpen mitől ilyen üres az életed? - Ha valaha sétáltál volna Dis városának izzó utcáin, beszippantva az égő hús édes illatát, szívtad volna Sztígia jégmezőinek mérges ködét vagy vezettél volna seregeket gyertyafényes palotákba… nem kérdeznél ilyet, majdnem-ember. Megelégeltem a zúgolódását. Az ördögök önmagukban is veszélyes ellenfélnek számítottak, így egy ördöggel beszélni is katasztrófába torkollhatott. A hírük alapján a legkisebb ígéretet is örök kötelességgé ferdítették. - Azt hallottam, hogy tudsz valamit a halhatatlanságomról. Elrabolták tőlem. Villásnyelvű mester alaposan végigmért. - Az emlékek üres fjordokként kanyarognak az elmémben, majdnem-ember. Sok lénnyel találkoztam már, akik halhatatlanok… de nem hiszem, hogy közéjük tartoznál. - Vállat vont. - Nekem mind egyformának látszotok…. De gondolom emlékeznék a heges húsodra… nagyon hasonlít a lélegző festményekre, amik a Pokolban lógnak Bél kiállítótermében. Talán a te hegeidben több a szenvedély és kevesebb a szakértelem. - Hátraléptem, amikor felemelte a karmos kezét, de előrenyomult és elsárgult karmait végigfuttatta a megkínzott húsomon. - Az erőszak láthatóan kőkemény, lassan eléri az elfogadható mértéket, és a hegeket szinte démoni durvasággal alkalmazták, nyilvánvalóan nem figyelve arra, hogy a lehető legtöbb fájdalmat okozzák a célpontnak. Egy ördögi művész mindenképpen követte volna a fájdalom ösvényeit a testeden. A sebeid egy része egyértelműen halálosnak tűnik, mások meg úgy néznek ki, mintha egy vak hentes szeletelt volna emberi karajt. - Kaffantott egyet, mintha bántanám a művészi érzékenységét. - Eh! Az emberi művészettől hánynom kell. Mennyi kárba veszett lehetőség. Kegyből-Kiesett zavartnak hangzott. - Ördögi Ügyvéd Villásnyelvű talán arra céloz, hogy mi, a démonok durva nép lennénk? - Eh! A démonokat durvának nevezni sértés a durvaság fogalmának. Minden faj, amelyik a káoszba merítkezik, hagyja, hogy elsodorják a lomha hullámai és ezek után ″gonosznak″ hívja magát, nem is nevezhető fajnak. Csak vadállatok. - Biztosan csak a gonoszság alkalmazási módja ellen tiltakozol, nem a mértéke ellen. Sok démon szerint minél közelebb kerülünk a gonoszság vad természetéhez, annál hívebben éljük át az eredeti fogalmat. - Eh! És kétszeresen is eh! A démoni vadállatok le akarják csupaszítani a jogot és a rendet a gonoszságról! Ez elviselhetetlen! Megbocsájthatatlan! - Az ördögök szempontjából valóban elviselhetetlen lehet – Magyarázta Kegyből-Kiesett – Mégis… számos démoni filozófus azzal érvelne, hogy az ördögök éppen ennyire megbocsájthatatlan módon leválasztják a szenvedélyt az erőszakról, kizárva így a gonoszság lényegét. Az ördögök lecserélnék az őrjöngést a saját hideg, módszeres kegyetlenségükre. És így tovább folytatódik a régi vita: melyik a nagyobb gonoszság? A hatékony gonoszság vagy a szenvedélyes gonoszság? - Eh! Csak azért mondod, mert az vagy, aki vagy… ami vagy. - Fjull felé csóválta a szemöldökét, aztán a karmaival intett védekezően. - Legalább még engedik, hogy cinikus lehessek. - Nagyszerű. - Közbeavatkoztam, mielőtt túl messzire mennének. - Inkább beszéljünk a halandóságomról, a hegeim helyett. - Kegyből-Kiesett finoman meghajtotta a fejét egyetértése jeléül. - Jól van, jól van. - Fjull megvakarta a fejét. - Ha pontosan emlékszek, hallottam egyszer egy esetről, ami hasonlított a tiédre. Halhatatlanná tesz, ugye? - Igen. - Akkor már maga a halál sem szent többé. Eh! Az én időmben a halandók azok is maradtak, tudták a helyüket… manapság már mindenkit és a nagyanyját is az örök unalom átkával vertek meg. Gyűlést kéne tartanunk, mindenkit meghívni a síkokról és halhatatlansági szerződéseket ajánlani nekik… sok munkát megtakarítanánk ezzel mi, a keményen dolgozó ördögök. - Megkopogtatta a mellkasomat. Keményen. - Tudod, ha mindenki halhatatlan, az egész Holtlélek rendszert máris lehúzhatjuk a híres csatornába. Eh. A halhatatlanság nem olyan csecsebecse, amit hozzád hasonló rakoncátlan gyerekek kezébe kéne adni. Félrelöktem a karmát. - Ha így is lenne, mondj el mindent, amit a halandóságomról tudsz! - Eh… ahogy mondtam, egyszer hallottam egy helyről, amit a Bűnbánás Erődjének hívnak. - Mit tudsz erről a helyről? Szélesen elmosolyodott, elégedetten sziszegve. - Örömmel mondhatom, hogy NEM tudom. Egyáltalán nem! Nem segíthetek, hogy oda juss és ez kellemes módon hűti le a szívemet. Nem. Egyáltalán. Segíthetek. Neked. Ó, mióta várok már arra, hogy kimondhassam ezeket a szavakat! - Ismersz valakit, aki viszont igen? - Eh? A fene a keresztkérdéseidbe! Igen, ismerek valakit, aki segíthet… a Pokolban áll egy oszlop, az árulók, hazugok… és jósok oszlopa. A természetük ellenére a tudásuk kiemelkedő. Talán tudhatják, hol találod ezt a Bűnbánat eródjét. - Fjull arca savanyú grimaszba torzult, a hangján érződött a keserűség, hogy ezt kiszedtem belőle. Máris jobb. - Hogyan jutok el a Pokolba? - Várjál, főnök, a Pokol nagyon ROSSZ hely – Morte közénk lebegett. - ez a rém valószínűleg elhallgat valamit előlünk… és ha ott is találjuk a Koponyaoszlopot, biztosan találhatunk mást is, aki tudja, hogyan juthatunk el ebbe az erődbe, a nélkül, hogy az egész multiverzum legveszélyesebb helyére utaznánk. Ezen elgondolkodtam. Morte nyilván sokat tud erről… de sejtettem, hogy más okok miatt is kerülné az a pizonyos oszlopot. - Elhallgatsz valamit előlem, Villásnyelvű? - Eh! Nem meséltem neked a szerződés természetéről de ezt meg kell értened. Nem tarthatom vissza ezt az adatot. A Koponyaoszlop az egyetlen reményed. Az óriási csontváz mancsánál találsz egy kaput, ami éppen oda visz. Mostantól használhatod ezt a kaput. - És hogyan jövök vissza? - Eh? Vissza? Erre nem is gondoltam. A visszaúthoz is találsz ott egy kaput, aminek a kulcsa egy darab obszidián, amivel meg kell vágnod a nyelvedet. De semmi szükség, hogy visszatérj ide. És én sem vágyakozok ismételten látni téged. Morte balról jobbra forgott, mintha a fejrázást utánozná. - Veszélyes hely, főnök, én inkább nem mennék oda. Voltam már ott, nem szép. - Nincs választásunk, Morte. De még kérdeznék valamit… - Hogy beszélhetnek ennyit ilyen KRETÉNEK? - Horkantott Fjull – Beszélj! Beszélj! - Segítségre lenne szükségem. Keserves nyögés szakadt ki belőle. - Akad néhány… nagyon kevés… tárgyam, amiket az évek alatt összegyűjtöttem. Ezek… nagyon értékesek számomra… de ha szükséged lenne rájuk… - Bizony. Lássuk, mid van! Elvicsorodott. - A legkevésbé sem gondolkodok azon, hogy megfojtalak és a hulládat kidobom a vadaknak. Valóban komoly gyűjteményt halmozott fel fegyverekből, bűvszerekből és varázslattekercsekből. -Eh… Ez a Gyűlölet Ajándéka – Mutatott egy baltát – kiváló fegyver egy hozzád hasonlónak. Úgysem hiszem, hogy akarnád, mivel átkozott. Talán meggondolnád… - Átkozott vagy sem, de nem tetszett, hogy egy ördög ilyesmit birtokol, úgyhogy elkértem tőle. - Ezek kasszegek. Élősködők, amik beköltöznek az agyadba és elszívják a szellemi erődet… Eh! Átkozott szerződés! Valójában megnövelik a szellemi erődet. Valami, aminek biztos hasznát látnád! Vidd csak el, vidd csak el! - Átnéztem a varázslatgyűjteményét is. - Eh! Minden tulajdonomat elviszed! Varázslatokat szeretnél? Eh! Nesze minden kincsem, te vérszívó! - Mire végeztem, már szinte sírt. - Tönkretetted, elpusztítottad, kibelezted a multiverzum egyik legkülönlegesebb varázslatgyűjteményét… már nincs mit adnom neked Egy pillanatig megsajnáltam, de egy Fjullhoz hasonló lény semmi sajnálatot sem érdemelt, a rengeteg gonoszság után, amit a síkokra szabadított. Egyetlen dolog kellett még tőle, mielőtt nekivágtunk a Pokolnak. - Kellene egy biztonságos hely, ahol alhatnánk. - MI? Még tovább kell eltűrnöm a jelenlétedet? Sohasem ér már véget ez a kínzás? Eh! Jól van, jól van. Feküdjetek le a matracomra! Fosszátok ki az éléskamrámat! Lökjétek le a lombikjaimat! Itt találtok a sarokban, füstölögve! - Elrobogott. - Köszönjük! Ez kurva nagy lesz! D. Aqueles que ficaram filme critica. Lehet kicsit offtopic, elnézést, de a rendező szingli? D. Valaki arulja mar el nekem hogy miert lett KSZI a cime. Aqueles que ficaram trailer. Aqueles que ficaram. Stohl András ismét zseniális. 😀 A film pedig várós kategória. ✌️🎥. Aqueles que ficaram critica. Jó lesz szerintem 😊😊. Újabb rókabőr, de semmi baj! Örökké jövedelmező téma. A nagyszüleim elszenvedték a vörösterrort, ezért SOHA nem járt kárpótlás, bezzeg nekik! Még az újabb-generációs túlélőknek is jár a mi adóforintjainkból. Aqueles que ficaram filme. 💖❤️🇭🇺👌👋. Aqueles que ficaram trailer legendado. Mebbeth bűbájai és varázslatai, amik egykor ritka kincsnek látszottak, immár játékszereknek tűntek csak azokhoz az erőkhöz képest, amikkel mostanában játszadoztam. Semmit sem vettem tőle, pedig átnéztem minden varázstekercsét. "Hm... Nem elég jó már, ugye gyermek? Pedig nem is olyan régen még te kapartad Mebbeth ajtaját, hogy segítsek. " Morgolódott, de megkínált egy nagy tál pörkölttel. Elég ízetlen és rengeteg liszttel főzött pörkölttel, de hát a dús örömök már nem a Mebbeth korabeli embereknek valók. "Kitűnő tanárként működtél, Mebbeth" Hízelegtem. "Nélküled nem éltem volna túl az eddigieket. " Halvány ajkai mosolyra húzódtak. "Nem tetszik, hogy ennyi zűrbe keveredsz, gyermek. A szárnyaim alól bújtál elő, hamar elhagytad a fészket és nekivágtál a veszélyes egeknek. A Kaptárban megvédelek, amennyire tőlem telik, de odakint... " Megrázta a fejét. "Sajnálom, gyermek, úgy tűnik semmit sem adhatok már neked. " "Nem igaz. A bölcsességeddel a segítségemre lehetsz. Hallottál valaha egy Gubanc nevű lényről? " "Hű! " Mebbeth felszisszent és félkört rajzolt a szíve fölé. "Ne mondd ki ezt a nevet a jelenlétemben! Gonosz és a gonosz dolgok emlegetése gonoszságot vonz a küszöbödre. Gubancról csak rémmesék maradtak, amikkel a gyerekeket ijesztgetik. Figyelj: SOSEM létezett semmilyen Gubanc... és ha létezett volna, akkor sem szabad ezt a ketrecet rázogatni. " "Tudnom kell róla mindent, Mebbeth. Fontos lenne, hogy elmondj mindent, amit csak tudsz. " Mebbeth összeráncolta a szemöldökét... kerülte a pillantásomat. "Rossz dolgok... rossz dolgok lehetnek egy névben... Gubanc háborgó banyalelkében a gonosz számos árnyalata lakott, keresztbe-kasul fonódva, tekeregve, mint a kígyók. Ne beszéljünk többet erről, hagyjuk! " "Tudod hol lehet most? Meg kell találnom. " "Hol találsz meg egy mesét? Mebbeth nem tudja. " Sziszegett "És ha tudnám, elmondanám vajon? Nem, még a végén megpróbálnád kiásni és azt nem venném a lelkemre. " Mintha megtört volna. "De gyermek... ha tényleg tudnod kell, ha holtbiztos vagy benne, hogy felfal belülről, akkor... akkor elmondom. " "Kérlek... Meg kell találnom, Mebbeth. " "Gubanc... " Sóhajtott az öregasszony. "Gubanc, kegyetlen Gubanc a Hölgy őrizetében senyved, egy börtönben, egy útvesztőben... úgy mesélik réges-régen került oda... de megtalálni? Mebbeth nem tudja, hogyan lehetne. " Sóhajtott. "Kérdezősködj a Hivatalnoknegyedben. Talán az ottani szürkeszakállúak ismerik az árnyait... " Anna megborzongott és félkört rajzolt a szíve fölé, mielőtt letette a félig megevett pörköltjét. Dak'kon csenben kanalazta a sajátját. "Tudsz bármi mást Gubancról... bármit, amit elmondhatnál, mielőtt megkeresem? " "Gyermek... " Mebbet hangja fáradtnak és törődöttnek hangzott. "Ha gonoszt keresel a síkokon, nem kell messzire menned. A boszorkányok ismerik a boszorkányokat, az istenek az isteneket, de senki sem ismeri Gubanc ág-bogait. Fejleszd a képességeidet és tartsd nyitva a szemed minden rendellenes újdonságra. Bízz magadban és ne bízz benn, hallod! " Bólintottam. "Úgy lesz, Mebbeth. " Mebbeth sóhajtott. "Senkinek sem kívánok rosszat, kivéve azt az egyet. Örülök, hogy eltűnt, Szigil jobb hely így. Újra ugyanazt mondom: Hagyd, hadd rohadjon a múlt ahová elásták. " Megettük a pörköltünket és tovább indultunk. "Üdvözöllek a Hivatalnoknegyedben, főnök! " Gyönyörű, egyenletesre metszett kövek borították az utcákat, mint egy halat a pikkelyei. Az itteni épületeket szabályos, egyenletes méretűre vágott színes kövekből emelték, egy tőnyi borotvavenyigét sem láttunk sehol sem. Épp ellenkezőleg, mindenhol bronzból finoman megmunkált virágok és cserjék virítottak, mintha csak versenyre hívogatnák a pokoli cserjéket. Jól öltözött férfiak és nők suhantak el egymás mellett, mint hattyúk egy tavon, tucatnyi színű brokátba öltözve. Tiszta levegő emelte ki a színek kavargását. Nem is tudtam, hogy az árnyalatok ilyen feltűnőek is lehetnek, ha nem takar mindent a sárgásbarna füstköd. Ínycsiklandó húsillat szállt felénk egy lacikonyháról: Igazi hús a főtt patkány helyett. Egy sarkon mutatványosok ugráltak egymás vállán furulyaszóra. Szigil tényleg csodálatos város. Anna végig a közelemben maradt, lustán csapkodva a farkával. "Itt vigyázz magadra... csak semmi balhé! Mindenhol fakabátok tömegelnek... " "Akkor bízhatok benned, hogy nem emelsz el erszényeket? " "Pszt! " Vágott savanyú pofát. "Ne mondj ilyesmit hangosan! " "Jól mondja, főnök. A Hivatalnoknegyed biztonságos hely... azoknak a birkáknak készült, akik ezüstkanállal a szájukban születtek, arany pelenkában. Ők irányítják Szigilt. A törvény itt nagyon szigorú, de ez egyben azt is jelenti, hogy itt találni a legjobb szórakozást is. " És tényleg, ritka jól éreztük magunkat. Pecsenyével az egyik kezünkben, almaborral a másikban derítettük fel a Hivatalnoknegyedet. Hallgattuk az utcazenészeket, a verseiket szavaló költőket, megpróbáltunk elgáncsolni egy-két artistát. Láthatóan nem számított errefelé ismeretlennek ez a viselkedés, mert rögtön ott termett egy Harmonium tiszt, hogy leszidjon. Láthatólag készen álltak rá, hogy elbánjanak bármilyen huligánnal. Majdnem hangosan fölnevettem, amikor Morte pont egy Harmonium tiszt mögé repült és az éppen hallott fenyítést nyelvcsapásokkal és szeme forgatásával gúnyolta ki. Estére Anna mosolygott és még Dak'kon is kevésbé mogorvának tűnt. "Főnök, bemehetünk? Légyszi, légyszi! " Kérlelt Morte. Megnéztem a cégért. "A Mardosó Szellemi Vágy Bordélya" hirdette büszkén a felirat. Kétkedve néztem rá. "Elolvastad az egészet? " "Kellett volna? " "Jogos. " Hűvös, illatos szellő fogadott, ahogy beléptünk. Levendula, éppen csak egy leheletnyi különleges, édes illattal, ami szinte elolvasztotta belőlem a feszültséget. Valódi virágok álltak a kapu mindkét oldalán, színrobbanásként, teljes pompájukban. Bár a kapu egyértelműen női jellemzőket mutatott, a kemény pamlagok szerénynek tűntek mellette. Mindkét alkotórész felerősítette a másik hatását és ahogy beléptem, szinte vonzotta a tekintetemet a változó berendezés. Aztán megláttam őt. Kábító szépségű szőke nő állt az ajtóban, égszínkék és lila ruhában. A ruha elrejtette a hajlatait, hogy eleget hagyjon a képzeletnek, de meg is könnyítette a dolgát. Bár a bőre sima, barackszínben ragyogott, semmi sem látszott rajta egyszerűnek. Hibátlan arcvonásai azúrkék szemeibe vonzották a tekintetemet. Annyira belefeledkeztem a látványba, hogy szinte nem is vettem észre a hátából meredező két hosszú, finom bőrlebernyeges szárnyat. Halvány mosollyal szemrevételezte a szobát... egyértelműen a legygyönyörűbb nő volt, akit valaha láttam. Morte álla leesett. Tényleg. Hangos csattanással ütődött a padlóhoz. A zaj azonnal magára vonta a figyelmét, felénk fordult és magabiztos mosollyal az ajkán üdvözölt, mintha régi barátok lennénk. Kissé recsegett a hangom, amikor megszólítottam. "Üd... izé... üdvözletem. " A nő végigmért, majd halványan bólintott... "Üdvözöllek, utazó. " Kezével hátrasimított egy rakoncátlankodó arany hajtincset. "Miben segíthetek? " "Ki vagy te? " "A nevem Kegyből-Kiesett. Újonnan érkeztél Szigilbe, ugye? " "Nem. Azt gyanítom már elég régóta itt lehetek valójában. " Kegyből-Kiesett fölvonta a szemöldökét. "Valóban? " "Igen, de ez egy hosszú történet, talán hosszabb, mint amit én ismerek belőle. Inkább az érdekelne, mi ez a hely? " "Ez a Mardosó Szellemi Vágy Bordélya. A kérdésedből ítélve nem ebbe az intézménybe szándékoztál jönni. " Megnyaltam az ajkaimat, nem nagyon tudtam erre mást válaszolni, mint egy kérdést. "Ez milyen bordélyház? " Kegyből-Kiesett elmosolyodott. "Azért alapítottam ezt a bordélyházat, hogy az egyszerű testiségen kívüli módokon is kiélhessük azokat a vágyakozó lázakat, amik időnként elfogják az elménket. Rengeteg örömöt találni egy beszélgetésben is. " "Elég unalmasnak tűnik" Mordult fel Morte, lehet, csak azért, hogy kipróbálja a visszaillesztett állkapcsát. Morte felé fordult, az állandóan jelen lévő mosolykezdeménnyel és úgy szólt hozzá, mintha egyáltalán nem lepné meg, hogy egy repülő koponyához beszél. "Biztosíthatlak, hogy nem az. Nézzetek körbe, tapasztaljátok meg magatok! " "Tehát ez egy olyan bordély... ahol nem is vetkőznek le? " "Csak szellemi értelemben. De biztosíthatlak, ettől még kifejezetten izgató. " Valóban, ebben a pillanatban sétált el mellettünk egy nő, karon fogva egy középkorú urat. Láthatóan élénk, baráti vitába bonyolódtak. "Meg kell kérdezzem: Miért nyitottál egy ilyen intézményt? " Kegyből-Kiesett felvonta a szemöldökét. "Furcsa kérdés. Azt hiszem még soha senki sem kérdezte meg ezt tőlem. Legalábbis közvetlenül. " "Elnézést, hölgyem, nem akartam tiszteletlenül viselkedni, egyszerűen csak kíváncsivá tett. " "Ó, nem szükséges bocsánatot kérni" Visszatért a mosolya. "Boldogan elmesélem az indokaimat. A válasz egyik fele, hogy az Érzők Társaságának tagjai közé tartozok. A pártunk hite szerint a multiverzum lehető legnagyobb részét meg kell tapasztalnunk. A bordély célja, hogy még a legkeményebb értelmiségi vágyait is kielégítse. Azért terveztem, hogy serkentse az elmét, erősítse az önismeretünket, hogy új módokon tapasztalhassunk meg más embereket. Azoknak készült, akik többet akarnak, mint a Kaptárt megtöltő sekélyes testi örömök. " "Mondjuk sekélyesnek épp nem mondanám... " Csettintett Morte a fogaival. "Értem, szóval a létesítmény a szellemi vívást bátorítja inkább, mint az, izé... másik fajta vívást. Biztosan nagyon különleges nők dolgoznak itt. " Kegyből-Kiesett bólintott, láthatóan nem kis büszkeséggel. "Az itteni nők mind Érzőnek tanulnak. Útmutatásért kerestek fel engem, hogy felkészítsem őket a pártba lépésre. Ezen kívül a legtöbbük olyan művésze a közös nyelvnek, hogy a legkérgesebb mogorva egyéneket is felpuhítják. A nyelv művészetének elsajátításával a lányok és a vendégek többet megtudhatnak saját magukról. Az egyiket csak olyan mértékben tanulhatják meg, amennyire a másikban járatosak. Másokban érzelmeket kelteni kizárólag szavakkal hatalmas képesség. " "Érdekes gondolkodásmód. Beléphetnék az Érzők közé? " Elmosolyodott. "Ahhoz, hogy Érző legyél, csak az élet tanítványául kell szegődni. " "Úgy értem, be szeretnék lépni a pártba. " Megint viszketni kezdett az agyam. Valami nagyon ismerősnek tűnt a gondolkodásmódjukban... ízlelés, tapintás, szaglás, hallás... ha az érzékek emlékeket idézhetnek fel, akkor ésszerűnek tűnt valahogyan belépni a pártjukba. "Természetesen... bocsánat a csipkelődésért. Ha be szeretnél lépni a pártunkba, érdeklődj a Polgári Ünneplőcsarnokban. Ott segítenek majd. " "Ha megkérdezhetem, úrnőm, a szárnyaid... te nem emberilénynek születtél ugye? " "A nő egy démon. " Köpte Anna. Hallottam már káromkodni és üvöltözni, de még sohasem beszélt ilyen maró éllel. "Egy szukkubusz. Kicsit kiismer, aztán már viszi is a lelkedet az alsóbb síkokra. " "A társad igazat szólt. Egy kisebb démonfajba tartozok, amit egészen pontosan szukkubusznak hívnak. " Halkan sóhajtott. "Attól tartok gyakoribbak vagyunk, mint ami a hasznunkra válna. A fajtársaim nagy része halandókat csábít el a hús örömeivel. " "És te...? " Kegyből-Kiesett zavartalanul folytatta. "Szeretem azt gondolni, hogy eltávolodtam már ettől... végül ez egy egyszerű és nem is igazán hatékony módja az időnk eltöltésének itt a síkokon. Annyi mást tartogat még az élet, nem igaz? " Visszatért a mosolya. "Hallottál már a Talányosi Gubanc nevű éjboszorkányról? " "Ismerős a név. Vastagon belepték mindenféle mendemondák és a legtöbbje egyetért benne, hogy csak a mesékben létezett, de azt gyanítom, hogy valóban élt és igazán komoly nyomot hagyott a Ketrecben az itt töltött idő alatt. Miért kérded? " "Meg akarom keresni. " Felvonta a szemöldökét. "Komolyan? Arra kényszerülök, hogy megkérdezzem: Miért? " "Értesüléseket akarok szerezni tőle. " "Ezek az értesülések senki mástól sem szerezhetőek be? " Bólintottam. Olyan egyszerű kimondani... de levadászni egy rémmesét sokkal nehezebbnek bizonyul majd, mind leásni Pharod fészkéig. "Azt gyanítom, egyedül Gubanc rendelkezik már azokkal az ismeretekkel, amikre nekem szükségem lenne. " Kegyből-Kiesett finoman a karomra tette a kezét. "Vedd számításba, hogy ha Gubanc valóban létezik, elképesztően hatalmas és végtelenül ravasz. Ha csak a róla keringő történetek töredéke igaz, a gonosz szó egészen új jelentéseit fedezte fel. Nem érdemes félvállról venni egy ilyen küldetést. " "Értem. " Mondtam komolytalanul, még mindig nem értve, milyen lehet egy éjboszorkány lelke. "Tudsz bármi mást Gubancról? " "Azt mondják a Szürke Sivatag egyik éjboszorkánya, de messze ravaszabb és hatalmasabb, mint bármelyik nővére. Réges-rég érkezett Szigilbe és az itt elkövetett szörnyűségei mellett a pletykák szerint a tevékenysége magát a Ketrecet is megrengette. Most már elsődlegesen a mesékben él, úgy gondolom a Fájdalom Hölgye ugyanúgy elbánt vele, ahogy a Szigilre leselkedő veszélyekkel általában szokott. " "Mi az a Szürke Sivatag? " "Egy zord sík, ami a Pokol és a Mélység 'között' terül el. Gyakran csapnak itt össze a Vérháború seregei. " Újra felderült az arca, leült és maga mellé mutatott, hogy én is tegyek így. A párnák keménynek bizonyultak, túl keménynek ahhoz, hogy kényelmesen aludjak, vagy szundikáljak rajtuk, de elég szilárdan támasztották meg a hátamat. "Azt kell mondjam, ez egy érdekes beszélgetés. Talán kértek frissítőket? " Egy apró teáskannát állítottak egy apró mécses fölé, nyilvánvalóan, hogy melegen tartsa az italt, amíg nem tálalják. Porcelán csendült, ahogy Kegyből-Kiesett megterítette az asztalt. Bár a házigazdánk udvariasan mindannyiunknak töltött egy csésze teát, Anna nyersen visszautasította, Mortét nem érdekelte, Dak'kon pedig csak a kezét melegítette meg a forró itallal. Belekóstoltam a teába. Különleges. Nagyon bonyolult ízvilágú, forró, de mégis hűvösen omlik el a nyelvemen, a legapróbb suttogásnyi gyümölcsízzel és éppen annyira édes, hogy kérjek még. "Arbori barackvirág" Mondta kedvesen az arckifejezésemet látva. "Fehér borsmentával és egy csepp tűzvirágmézzel, hogy kiemelje az ízeket. " "Nagyon finom. " Elvettem egy kekszet is. "Ügyesen, szinte észrevétlenül vegyíted az üzletet az élvezetekkel. " Elmosolyodott és rejtélyesen nézett a csészéje fölött. "Uram, az én üzletem az élvezet. " Annah farka egyre gyorsabban csapkodott, hogy egyre savanyúbb ábrázatot öltött. "Legyen itt bármilyen kellemes is, igazából segítségért jöttem. " "Milyen természetű segítséget keresel? " "Elvesztettem az emlékeimet... ezzel elvesztettem saját magamat is. " "Amnézia támadott meg? " Letette a csészéjét. "Szörnyű! Sejted, hogyan történhetett? " Vállat vontam. "Nem igazán... legalábbis nem emlékszem. A Halottasház egyik boncasztalán tértem magamhoz, minden azelőtti emlékem elveszett. " "A Halottasházban ébredtél? " "Igen, a Porosok halottnak hittek... vagyis halott voltam. Csak annyit tudok, hogy nagyon hamar begyógyulnak a sebeim. Valószínűleg halhatatlan lehetek, de ezt sem tudom biztosan. " Kegyből-Kiesett újkeletű érdeklődéssel nézett végig rajtam. "A hegeid. " Felemelte a kezét, mintha meg akarna érinteni. "Szabad? " Bármelyik másik férfi csak hebegett-habogott volna a kérésre, én csak bólintottam. Szoknyát hordtam egy szál vállszíjjal... nem igazán maradt helyem szégyenkezni. "Természetesen. " Kegyből-Kiesett finoman végigfuttatta a kezét a hegeimen, követte a lefutásukat, amíg bele nem olvadtak egy tetoválásomba. Az érintése meleg, szikrázó érzést hagyott a bőrömön, bele is remegtem egy kicsit. Megigézettnek tűnt. "Tényleg úgy néznek ki a hegeid, mintha több életbe került volna a begyűjtésük. Ráadásul némelyik egyértelműen halálos sebek eredménye. Legalábbis megöltek volna egy egyszerű embert. " Elgondolkodva kocogtatta meg az állát. "Mit tervezel? " "Egyelőre nyomokat keresek, amik megvilágítanák, ki vagyok és mi történt velem. " Kegyből-Kiesett elgondolkodott. "Meg kell mondjam, sohasem láttam még embert, aki szó szerint elvesztette volna saját magát. "Bocsánat, hogy ezt mondom, de az állapotod lebilincselően érdekes. " Felnevettem. "Az bizony. " "Ha ez segít, szívesen látlak a bordélyban. Minden lány mestere a szavak művészetének, talán valamelyikük feltárhatja az elveszett emlékeidet. " "Lenne kedved csatlakozni hozzám az utazásaimon? " Anna megmerevedett és a bajsza alatt mormogott. "Ki mondta, hogy velünk jöhet? Nem kellenek hozzá hasonlók, bizony! " "Dugulj el, mélykorcs! " Csettintett Morte. "Teljes mellszélességgel támogatom a szukkubuszt... az istenek tudják csak, hogy te olyan szórakoztatónak számítasz, mint egy különösen tüskés vesekő. " "Befogod a csontdobozod, koponya, vagy úgy megrázlak, hogy a Gerinc túlsó végéről söprik össze a fogaidat! " "Veled utazni? " Kegyből-Kiesett halványan elmosolyodott. Mintha észre sem vette volna az útitársaimat. "Ez elég pimasz ajánlat tőled. " Éreztem, hogy megmelegszik az arcom. Puszta szeszélyből tettem az ajánlatot, úgy locsogtam ki, mint egy kisfiú, aki mindenáron tetszeni akar. "Őszinte leszek az indítékaimmal kapcsolatban. Láthatóan kifejezetten jól ismered a síkokat és végtelenül kellemes jelenségnek tűnsz. Egy ilyen útitárs nagy segítségemre lehetne. " "Na várjunk csak egy percet! " Fortyant föl Morte. "Én vagyok itt a síkszakértő! Ez a munkám, főnök! " Elvigyorodtam. "Részemről kifejezetten okos taktika lenne két olyan embert is bevenni a csapatba, akik jól értenek a síkokhoz. És azt mondtam 'kellemes jelenség', Morte. " "Kellemes a szemnek, legföljebb! Nekem úgy tűnik, valami csaj egy kis husit mutat és máris azonnal fölveszed a csapatba! " Morte hirtelen elnémult. "Mármint nem mintha bánnám, csak gondoltam megemlítem. " "Tudomásul vettem, Morte. Szóval, Kegyből-Kiesett úrnő, bocsáss meg, ha túl pimasznak találsz, de lenne kedved velem utazni? " Kegyből-Kiesett összepréselte az ajkait és fitos orrát felhúzva nézett rám. "Értékelem a nyíltságodat, úgyhogy én is azzal válaszolok: Miért utaznék veled? " "Úrnő, olyan helyekre fogok eljutni, ahol talán még soha senki sem járt... sőt mások nem is érhetik el. Ez érdekelne? " "Ez valóban felkeltette a kíváncsiságomat. " Egy pillanatig a kezébe támasztotta az állát, mintha elgondolkodott volna. "Mégis... " Elvigyorodtam. "Úgy érted nem akarnál egy halhatatlan amnéziással utazgatni, aki saját magát keresi a síkokon? " "Ó, nagyon is akarnék. " Halványan elmosolyodott. "Érdekfeszítő a javaslatod, ne gondold, hogy nem. " "Akkor szeretnél velem utazni? " "Ha velem szeretnél utazni, akkor meg kell tenned valamit. Beszélj mind a tíz tanítványommal az intézményben, aztán térj vissza a gondolataiddal. Akkor meglátjuk, hogy együtt utazunk -e, vagy nem. " Bólintottam. "Akkor beszélek velük. " Elindultam, hogy szétnézzek a bordélyban. https://seesaawiki.jp/mukasen/d/|720p|%20Akik%20maradtak%20Download%20Movie https://seesaawiki.jp/mukasen/d/|720p|%20Akik%20maradtak%20Download%20Movie https://oestediscos.blogia.com/2020/022904-watch-online-akik-maradtak-no-login-without-sign-up-directed-by-barnab-s-t-th.php https://oestediscos.blogia.com/2020/022904-watch-online-akik-maradtak-no-login-without-sign-up-directed-by-barnab-s-t-th.php edu.apps01.yorku.ca/alumni/groups/ for-free-free-stream-someone-to-live-for https://edu.apps01.yorku.ca/alumni/groups/for-free-free-stream-someone-to-live-for/ https://seesaawiki.jp/soyomichi/d/Akik%20maradtak%20Watch%20yifyTorrents%20at%20Dailymotion%20Online https://seesaawiki.jp/soyomichi/d/Akik%20maradtak%20Watch%20yifyTorrents%20at%20Dailymotion%20Online https://edu.apps01.yorku.ca/alumni/groups/torrents-akik-maradtak-movie-stream/ https://edu.apps01.yorku.ca/alumni/groups/torrents-akik-maradtak-movie-stream/ https://seesaawiki.jp/hikitaka/d/%A2%E9720p(hd)%20Akik%20maradtak%20Download%20Movie https://seesaawiki.jp/hikitaka/d/%A2%E9720p(hd)%20Akik%20maradtak%20Download%20Movie seesaawiki.jp/muriyage/d/ Torrent%20Movie%20Akik%20maradtak https://seesaawiki.jp/muriyage/d/Torrent%20Movie%20Akik%20maradtak https://santarosasac.blogia.com/2020/022902-without-sign-up-akik-maradtak-watch-online.php https://santarosasac.blogia.com/2020/022902-without-sign-up-akik-maradtak-watch-online.php geisakushi.therestaurant.jp https://geisakushi.therestaurant.jp/posts/7838487 seesaawiki.jp/ mukasen/d https://seesaawiki.jp/mukasen/d/PAYMENT%20CHEAP%20COUNTRY%20HUNGARY%20AKIK%20MARADTAK /PAYMENT%20CHEAP%20COUNTRY%20HUNGARY%20AKIK%20MARADTAK